Az energia felhasználás igencsak zsebbevágó kérdés egy család életében. Ha sikerülne csak egy pici szegmensben felére csökkenteni pl. az áramfogyasztást hosszú távon jelentős megtakarítást lehetne elérni.
Az én vízforralóm feleannyi idő alatt, feleannyi energiával forral fel egységnyi vizet a megszokott módszerrel szemben.
Az elv a következő: az elektromos áram a vizet nem egy közbeiktatott alkatrészen keresztül (fűtőszál) forralja fel, hanem közvetlenül, az áram van belevezetve elektródákon keresztül a vízbe.
További megtakarítás, hogy egy csésze tea elkészítéséhez nem kell felforralni az egész kancsó tartalmát, csupán az ideális mennyiséget.
Így készült:
Szűrős teafőző kancsó tetejét használtam fel, amibe beszereltem egy 230v-os ledégőt, egy hőkapcsolót, ami megszakítja az áramot ha felforrt a víz, és két minőségi elektrografit rudat (hamutartalom 0,02% alatt). Az elektródák kiválasztásánál próbálkoztam alumínium, réz, ezüst, 365L minőségű saválló anyagokkal, de mindegyiknél képződött több-kevesebb üledék a víz alján, az elektrolízis hatás miatt, ami nem kifejezetten előnyös, hiszen emberi fogyasztásra szánt termékről van szó. Végül a speciális eljárással készült elektrografit anyaga lett a befutó, mert semmi nem válik ki belőle a művelet alatt. Én tea, kávé készítéshez pí vizet használok, ami 15 ppm forralás előtt, és után is pontosan ennyi. A csapvíz anion tartalma általában 20-21 ppm, természetesen ez sem változik a művelet után.
Az alkatrészek beállítása után az egészet be kell önteni szilikongumival, ami 200 C-ig hőálló. AZ elektródák távtartását (hogy ne zárjon rövidre) szintén szilikon cseppel oldottam meg.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy működés közben kb. 70 V feszültség mérhető a vízben. Ez veszélyes! Ezért nem szabad használni kiskanalat addig míg melegítjük a vizet. Ezt az eszközt csak felelősségteljes egyének használhatják.
